A Valentin-nap hagyománya egészen II. Claudius római császár koráig nyúlik vissza. Az uralkodó 268 február 14-én végeztette ki Szent Bálintot, Terni városának püspökét. Őt a XIV. században Angliában és Franciaországban a szerelmesek és a frissen házasodottak védőszentjévé választották.
A hagyomány szerint, aki Bálint-napkor házasodik, az sikeres frigy elé néz. A naphoz kötődő magyar néphagyomány szerint, ha február 14-én hideg, száraz idő van, akkor remek termés elé néznek a gazdák.
Február 14-e a virágárusok és reklámjaik miatt került a konzumtársadalom figyelmének középpontjába az elmúlt század második felében. A magyar nyelvterületre a Bálint olasz (Valentino) és angol (Valentin) változata mellett sodródott be, ezért sokan csak Valentin-napként emlegetik.
Ezen a napon Szatmárnémetiben összesen három pár mondta ki a boldogító igent az anyakönyvvezető előtt és kötötte össze életét. Ionel Torja, a Szatmárnémeti Lakosságnyilvántartó Közszolgálat vezetője elmondta, hogy tavaly szintén három frigy köttetett ezen a napon. „Nálunk még nincs különösebb jelentősége a Bálint-napnak. A szatmáriak számára nem olyan nagy dolog ez", mondta Torja, aki az anyakönyvvezetői tisztséget is ellátta.
„Hogy Bálint-nap van ma?" - válaszolt némileg meglepve Olteanu Iván Borisz arra az újságírói kérdésre, hogy szándékosan választották-e február 14-ét polgári esküvőjük napjául. „Látod, mennyire szeretlek téged?", fordult aztán leendő feleségéhez, Anikóhoz, gyengéden megölelve őt.
Nekik és a másik két, február 14-én összeesküdött párnak gratulálunk és sok boldogságot kívánunk.